Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Georg Simon Ohm

2009.04.26

Német fizikus, matematikus, tanár

Dédapja: Wilhelm Ohm; lakatosmester Münsterben

Nagyapja: Johann Vicentius Ohm; ő is lakatos

Apja: Johann Wolfgang Ohm; erlangeni lakatos

Anyja: Maria Elizabeth Beck; egy szabó lánya

Testvérei:Martin Ohm(híres matematikus), Elizabeth Barbara Ohm, többi testvére korán meghalt

Született: 1789.03.16-án, habár egyes források helytelenül 1787-et írnak. Minden egyéb híresztelés ellenére Erlangenben született, noha a 8-os Mozaikos fizikakönyvemben ezt is elírták ("Erlingenre")

Halála a legtöbb forrás szerint 1854 július 6-án, Münchenben következett be(egyes források 7-ét írnak, így ebben mi sem lehetünk teljesen biztosak). Ami viszont bizonyosnak tűnik, hogy szélütést kapott.

Törvénye: az egyenárammal átfolyt vezető két pontja között a feszültség és az áramerősség hányadosa állandó.

Másik törvénye: Ohm-Helmholtz törvény: fülünk a levegő harmonikus mozgásait( szinuszos rezgések) tiszta hangként, minden más rezgést ősszetett hangként hall. Az összetett hangokból ki tudjuk válogatni a harmonikus összetevőket.

Apjától ő is elsajátította annak mesterségét, majd az erlangeni egyetemen tanult.Sok matekos könyvet olvasott; Legrendre, Poisson, Lagrange stb műveit-láthatjuk, hogy franciául is jól tudott. Azonban anyagi problémák miatt félbe kellett hagyja(rosszindulatú megjegyzés:bezzeg jégkorira, táncra, stb. futotta...lakatos Ohmbácsinak főhetett a feje). Elment hát Svájcba, ahol magántanárként szerzett pénzt. Aztán le is diplomázott visszatérve Erlangenbe. Bambergbe, majd Kölnbe ment tanítani. Sokat kísérletezett az ottani kezdetleges eszközökkel, mégis nagy jelentőségű felfedezéseket tett.

1826-ban írta le a nevét viselő törvényt(műve: Die galvanische Kette matematisch bearbaitet-A galvanikus áramkör matematikai szempontból), igaz még kissé más formában, mint a most megszokott. Volt egy olyan, hogy: X=a/(b+x), ma I=U/(Rk+Rb); teljes áramkörre vonatkozó Ohm-törvény, na meg olyan is, hogy X=k*W*a/l, ahol X az áramerősség ("átmenet erőssége"), a a feszültség, k a vezetékminőség, W a drót keresztmetszete, l a hosszúsága, az l/k*W pedig az ellenállás (csökkentett hosszúság), amivel valami gubanc lehet, mint már nyolcadikosként észrevettem(hahh, szellemem fenomenológiája=), mert (mert ez így baromság és kész :): lehet, hogy a Technika krónikáját nyomtatták el, vagy Ohmnak voltak más fogalmai a témáról, mindenesetre behelyettesítve ez nem volna helytálló, és a csökkentett hosszúság név is inkább azt sugallja számomra, hogy ez 1/R lehet, mert ha csökkentem a hosszat, az ellenállás csökken! Tehát lehet, hogy a mostani siemens (a muki Ohm tanítványa volt, ő is csak róla kopizott-mint Helmholtz...!)

Szóval a törvény-melyről kutatómunkát lehetne folytatni-mai alakja: R= ró*l/A= U/I, amiből I-t kifejezve: I= ró*l*U/A, tehát a hosszúság a számlálóban van, a keresztmetszet pedig a nevezőben és nem fordítva...

Törvényét kísérleti úton határozta meg, amihez az általa készített réz-bizmut termoelemet használta( a Seebeck-jelenséget használta föl). Volt egy leydeni palackok(sztaniollal bevont üvegedények, kondenzátorként funkcionáltak)sárgaréz rudakkal való párhuzamos összekapcsolásából álló ütege is,(ezt elm. a Deutsches Museumban lehet megtekinteni) amit nagyfeszültségű kísérleteihez használt és galvanométert is szerkesztett méréseihez (pl. sok vezető fajlagos ellenállását mérte meg).

Kortársai sajna nem becsülték meg fáradozásait, sőt állását is fel kellett adja. Elment tehát Martinhoz Berlinbe ahol 1826-tól 33-ig tartózkodott. Itt a katonai akadémián tanította Siemenst többek között Henrich Gustav Magnussal.

1833-tól a nürnbergi Politechnikum tanára volt.

A kedves kortársak 41-ben jöttek rá, hogy érdemes az elismerésükre, s Copley-éremmel díjazták.

49-ben az áhított Müncheni egyetemre ment fizikaprofesszornak.

Művei:

Grundinien zu einer zweckmassingen Behandlung der Geometrie als höheren Bildungsmittels -1817, Erlangen (nem tudok németül, szerintem ilyesmit jelenthet: Alapvető egy célszerű kezeléshez a mértan, mint felsőbb művelődési mód /látszik, hogy jól vágta a matekot!/)

Bestimmung des Gesetzes, nach welchem die Metalle die Kontaktelektrizitat leiten-1826